A mesterséges intelligencia megjelenésével új lehetőség nyílik. Ha a MI a tanulás alkotótársává válik, a tanár szerepe is átalakul: nem csupán tudást ad át, hanem megszervezi a tanulás folyamatát. Megfogalmazza a pedagógiai célt, megtervezi annak elérését, és olyan folyamatot menedzsel, amelyben a résztvevők együtt gondolkodnak és alkotnak.
A középpontba így nem a tudásátadás, hanem az együttműködés kerül. A tanár, a tanuló, a szülő és a mesterséges intelligencia közös tevékenységéből alkotó ökoszisztéma jöhet létre. Ebben a tanár a folyamat karmestere: összehangolja a résztvevőket, támogatja a tanulók önálló alkotó gondolkodását, és segít abban, hogy a közös tevékenység valódi eredményhez vezessen.
Az új paradigma lényege tehát az alkotó ökoszisztéma létrehozása: olyan tanulási közegé, amelyben minden résztvevő hozzájárul a közös tudáshoz és alkotáshoz.
A közeg az a környezet és kapcsolatrendszer, amelyben az ember tevékenykedik, tanul vagy alkot. Nemcsak a helyet jelenti, hanem az embereket, a légkört, a szabályokat, az eszközöket és a lehetőségeket is.
Alkotó közegnek azt a közeget nevezzük, amely segíti, hogy az emberek ötleteket fogalmazzanak meg, kérdezzenek, együttműködjenek, kipróbálják gondolataikat, és közös alkotást hozzanak létre.
Az iskolában ilyen közeg például, ha a tanár biztonságos, bátorító légkört teremt; a tanulók megoszthatják a gondolataikat, csapatban dolgozhatnak, és a MI-t is bevonhatják a munkába.
Röviden: az alkotó közeg olyan környezet, amelyben az alkotás lehetősége és öröme megszülethet.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése